Bocsi, hogy rövid lett, de most nekem nincs ötletem. Ebben a részben inkább az igaz barátságot szeretném feltárni. (Még ha az az igaz barát az ország másik végén van is, igaz *ren*?? ☺)
*Heather*
- Olive, merre vagy? –hüppögtem. Amikor Jack elment, azt
hittem, hogy végre boldog leszek, mert mindent tisztáztunk, de amikor rájöttem,
hogy elment, a sírás kezdett fojtogatni, ami most előtört belőlem.
- George szállodájában. Mi a baj, Het? –kérdezte kedvesen.
Amikor sírok, kicsit érzéketlen vagyok…
- Jé, honnan jöttél rá, hogy valami bajom van? –ironikus
válaszomon meg sem lepődött, mert ismert. –Az van, hogy… - kezdtem, de be is
fejeztem, mert tényleg nem akartam neki elmondani, hogy összejöttünk. –Jack
elment… - meg még pár részlet, amit nem kéne tudnod… tettem hozzá
magamban.
- Várj meg, mindjárt ott vagyok! –és megszakította a
vonalat.
Fél órával később
kopogás nélkül berontott a szobám ajtaján.
- Heather, úgy sajnálom… - karolta át a vállamat.
- De pont most, amikor… - lendültem volna bele a sztoriba,
de elgondolkodtam, hogy hogyan kellene kamufolytatást kitalálnom. -… a legnagyobb
szükségem lenne rá. Összevesztünk, de rajtad kívül nincs váll, ahol kisírhatom
magam, de te sem vagy már itt nekem. –próbáltam terelni a témát, hogy annak
tűnjön, hogy őt hibáztatom azért, hogy Jack elment, de nem így gondoltam. Valakit
tényleg hibáztatni akartam, de nem Olive-t.
- Het, én mindig itt leszek veled. –suttogta, még mindig
vállamat szorítva.
- Nem, ez nem igaz! Neked már ott van George, engem meg le
se tojsz. Tudod, milyen rossz az, amikor semmibe vesznek? –adtam hangot érzéseimnek.
Ezeket komolyan gondoltam, csak nem Olive-ról, hanem Jack-ről. Annyira bántott,
hogy engem most már csak másodikként kezelt, hogy az szavakba nem foglalható.
- Heather, neked most az a bajod, hogy Jack elment, vagy az,
hogy jól érzem magam George-al? –engedett el.
- Olive, sajnálom. Nem úgy értettem… az van, hogy Jack
elutazott. Amióta egyetemre jár, én mindig csak második vagyok a szemében.
- Het, te olyan buta vagy. Jack-nek te vagy a fontos, és nem
az egyetem. Lemerem fogadni, hogy ha megtudná, hogy sírsz miatta, fejvesztve
rohanna vissza.
- Olive, tudod miért vagy te a legjobb barátnőm? –mosolyogtam
rá.
- Nem, de lenne pár tippem. Azért mert tetszik neked a
hajam, vagy azért mert én vagyok az egyetlen, aki van olyan hülye, mint te?
- A második. –kuncogtam. –És azért, mert mindig tudod, mit
kell mondani. Köszönöm. –és megöleltük egymást. Annyira jó volt tudni, hogy
mellettem van mindig ☺
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése