heloo!! :D szerintem én nem képeket fogok hozni hanem inkább idézeteket. ez ma sincs másképp. remélem tetszeni fog!! :D jó olvasást :3
"összezavarodtál? Régi szöveg. Ha nem téged akarlak, nem veled kezdek."
~ismeretlen.
*Heather*
Zuhantam. Repültem. Gurultam. Mindez ilyen sorrendben.
Legurultam egy hegytetőről és szétzúztam a testem. Amikor leértem, Jack ott
állt. Én kinyúltam felé, de ő nem fogta meg a kezem. A sötét homályában kezdett
eltűnni és szája azt tátogta: sajnálom. –és felébredtem. A szemeimet résnyire
kinyitottam, a fejem zúgott. Felültem, de vissza is estem. A szemeim
lecsukódtak, ahogy testem pattant egyet az ágyon, hajam fejemmel együtt a
párnán, a szemeim lecsukódtak. Úgy éreztem, az ágy forog velem egyhelyben. Egy
hideg valamit kezdtem érezni a kulcscsontomnál. Valaki törölget? Elég
furcsa elképzelés volt, de kinyitottam a szemem és Jack TÉNYLEG egy vizes
kendővel törölgette a mellkasomat. Körbenéztem és egy teljesen idegen szobában
voltam, de mégis, mintha jártam volna már itt. Jack-re néztem, akinek sűrű
könnyzápor fedte szemeit és ki volt teljesen pirulva. Biztos nem vette észre, hogy ébren vagyok…
- Ömm… te mit csinálsz? –kérdeztem. Valami
megmagyarázhatatlan októl fogva úgy éreztem, haragudnom kéne rá, de nem tudtam
megmagyarázni. A falon lévő naptárra néztem és láttam, hogy szombat volt, de az
nem lehet… nem pénteknek kellett volna lennie? Kihagytam egy napot?
- Heather! –ölelt meg. –Sajnálom! Tiszta szívemből sajnálom!
Hülye voltam, önző volt, de tudod, már nem csak teszt volt. Nagyon, de nagyon
tetszett! Sajnálom, de te kérted. –én is átöleltem, de egy undor féle érzés ott
bujkált bennem.
- Mi? Mit tetszett? Mit kértem? Miért voltál hülye? Oké, az
utolsót visszavonom, mert tudom, hogy amúgy is hülye vagy. –nevettem és
lehámoztam magamról.
- A csók! –elég furcsán nézett.
- Milyen csók? Kivel csókolóztál a tudtomon kívül? –fájt,
hogy nem mondta el, hogy csókolózott valakivel és nem mondta el nekem.
- Veled… Heather, mi van veled? –még mindig az a fura arcot
vágta.
- Velem? Mi a…? Ne szívass, Jack! Már miért csókoltalak
volna meg? Miért? –mi az, hogy csókolóztunk? Ez csak egy brutális vicc lehet!
Soha az életben nem csókolnám meg újra!
- Úgy csinálsz, mintha elfelejtetted volna. –nevetett.
–Habár elég csúnyán beverted a fejed. Lehet, hogy az egész péntek kiesett.
- Ah, úgy tudtam, hogy valami nem stimmel! –kezdtem el
bambulni a falra, és összehúztam a szemeimet.
- Ha jól sejtem, el kéne mesélnem, mi történt tegnap.
Átmentünk Olive-khoz és ott volt George. –azt, hogy „George” nagyon utálatosan
mondta.
- George? –értetlenkedtem.
- Ahj.. Homo Georgie. Na és ugye mi megcsináltuk a tervet,
lefújtam őket poroltóval. –itt nevettem. –És elkezdtünk felelsz vagy merszezni.
Az volt a feladatom, hogy csókoljalak meg… - nem akadtam ki, mert csak egy
játék volt, de nem ez volt minden- és annyira tetszett nekem ez az egész
csókolózás dolog, és ahogy láttam, neked is, de te elszaladtál. Később
megtaláltalak a faházban és ott „teszteltük”, hogy tényleg csak barátságból
szeretjük egymást… - itt minden eszembe jutott.
- Te szemétláda! –vágtam hozzá egy párnát. – Mi a francnak
hagytál ott? Miért sírtál? Mi a fenének kellett… várj. Hol vagyok? Te hoztál
ide? Miért? Hagyhattál volna ott a
földön! Az sem érdekelt volna, ha ott fagyok meg, igaz? Nem lehetsz ilyen!
–felpattantam és már mentem volna ki, de az ajtó elé állt.
- Először is: ha nem érdekelsz, akkor nem hozlak ide!
Különben is, ha végighallgatnál… Amikor elmentem én nem voltam biztos semmiben.
Ahogy ideértem a ház elé, rögtön megbántam, hogy eljöttem, ezért
visszaszaladtam. Ott feküdtél a földön, ájultam, kisírt szemekkel és remegtél.
Azt hittem, valami bajod van, de a háziorvos semmi rosszat nem talált.
Gondolkodtam és n még… még mindig… ahj… - kínjában röhögni kezdett.
- Te még? –kérdeztem kedvesen.
- Azt hiszem, jobban vonzódom hozzád, mint hittem.
–lehajtotta a fejét. Annyira nehéz lett volna ott helyben megmondani neki,
hogy: akkor most szeretsz te is? Tudod milyen régóta várom már ezt a
pillanatot?
- Én… összezavarsz, sajnálom. Erre nem tudok mit mondani. –
a lelkem sikoltotta, hogy NE engedd el ennyivel! De kisétáltam az ajtón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése