Sziasztok, hogy vagytok? :) na, itt az új rész, remélem ugyan úgy fog tetszeni, mint eddig :) Jó olvasást! :)
*Heather*- Na, elcsattant az első csók? -vontam fel szemöldökeimet és pimaszul mosolyogtam. Rossz szokásom volt, hogy mindenbe beleszólok. hehe..
- Nem csókolóztunk.... és, honnan tudod, hogy most lett volna az első? -próbálta elfojtani mosolygását, de mindhiába. Meg sem lepődtem válaszán, mivel egymás agyának húzása már gyakorlataink közé tartozott. Csak mosolyogtam.
Benyitottunk a klór szagú épületbe. Az ajtó nyitásával megzendült a fejünk fölött lógó szélcsengő. Mindenki felénk kapta a fejét, de természetes, ha megbámulnak, ha nektek is olyan szép a barátnőtök, mint Olive.
Csak ketten ültek a váróteremben -két fiatal srác. Az egyikük nem volt az a tipikus szívtipró kinézetű, de egész helyes volt. A másik srácnak kapucni volt a fején és napszemüveg. Amikor ránk nézett, elmosolyodott, nem értettem, miért.
Három szék ácsorgott üresen, miután a cuki srác kisétált. Én letelepedtem az ijesztő kinézetű, de még is izgalmasnak tűnő kapucnis mellé. Valami megérzés folytán, a lábaim maguktól vittek oda. Olive a velem szemben lévő, de mégis a szoba másik oldalán elhelyezkedő székre huppant. Olive szemeiben valami megmozdult, ahogy egymásra néztek a sráccal, majd mindketten elmosolyodtak. Szinte éreztem, ahogy Olive rám néz nevetése közepette -mert fejemet lehajtottam.
Hideg kéz érintette meg meleg, csupasz térdemet, mire kicsit megugrottam. A srác volt Elkezdte simogatni a bal lábamat a térdemtől egészen a nadrágom vonaláig. Olive még mindig csak mosolygott. A hideg és idegen érintésektől folyamatosan remegtem.
- Szia, Heather. -mormogott alig hallhatóan. Képzelődtem? Csak az elmém játéka, hogy a nevemet mondta? Honnan ismerném? Mondjuk, amikor beléptem, volt valami a görbe mosolyában, amitől halálosan ismerős volt.
- Ömm... figyi, nem tudom, hogy te honnan jöttél, de nálunk nem szokás egy idegent tapogatni, szóval fejezd be kérlek! -szólítottam meg óvatosan. Furcsa volt, hogy Olive nem csinál semmit, amikor egy feltehetően nagykorú -ezt illetően pedofil- tapogatja a legjobb barátnőjét.
- Fáj, hogy meg sem ismersz. -nevetett. Hangja csiklandozott és libabőrös lettem.
- Kéne? -tapogatóztam tovább.
- Érdekes, a pasid tesóját meg sem ismered. -nagyobb hangerőre váltott, és azzal a lendülettel lekapta a bogárszemüveget, ami arca nagy részét takarta. Finnie, te mocskos kis játékmester.
- Utálom, hogy mindig meg tudsz lepni. -arcomon szétterült vigyor levakarhatatlannak tűnt, amikor nyakába vetettem magam, de Olive letörölte arcomról.
- Mi az, hogy a pasijának? -tátotta el kicsit a száját.
- Oh, Olive. Mindig is azt mondta, hogy mi együtt vagyunk Jack-el, nem emlékszel? -mutattam Finn-re. kicsit bokán rúgtam, hogy vegye a lapot.
- Nyugi, O. Semmi sincs, csak megszokásból mondtam. -mosolygott annyira hitelesen, hogy még én is majdnem elhittem.
- Azt hittem, már titkolózol előttem. -arcát lefelé irányította. - De ez butaság, mivel te sosem hazudnál nekem, igaz? -megrázkódtam, ahogy szembesültem 1000 wattos mosolyával és csillogó szemeivel. Várta a választ, egy apró 'igaz' szócskában reménykedve. De ez nem így volt. Soha nem hazudtam neki, csak akkor... nem tudtam, mit tenne, ha rájönne, hogy megint együtt vagyunk. Azt kellet mondanom, amit hallani akart. Még ha ezzel újabb hazugságnak is adok hangot.
- Soha! -mosolyogtam. Szemeim könnyektől lettek nedvesek.
Finn újra megölelt, és a fülembe súgta, hogy hogyhogy nem tud Olive arról, hogy Jack-el vagyok. Igazából az is meglepett, hogy ő tud róla, mert Jack azt hiszem ma ment el. Nem válaszoltam szavaira, csak még szorosabban öleltem.
Amikor behívtak minket, külön kellett mennünk. Az orvos megerőszakolta a fogaimat azzal a fém vacakkal. Nagyon undorító belegondolni, hogy mikor cserélhetett kesztyűt -jó, mondjuk mielőtt a kezelés elkezdődne, megfigyelik, hogy hogyan mosunk fogat meg kell vinni szájvizet a teljes szájhigiéniáért, de akkor is elég undorító belegondolni, hogy más szájában turkált előtte.
Olive megkapta a fogszabályzóját, míg az enyém levehető.
Finn megvárt minket a parkolóban, gondolom azt várta, hogy mennyünk vele haza.
- Oh, épp most hívtam George-t. -próbálta elmondani a nyilvánvalót O. -De lemondhatom... -dadorászta, de látszott rajta, hogy igen is Georgie-val akar menni.
- Nem kell, majd én elviszem Het-et, te meg menj George-val. Úgy is meg kell beszélnünk pár dolgot. -ha szemmel ölni lehetne, én már nem élnék. Finn ugyanis halálos pillantásaival díjazott.
- Rendben. -mosolygott Olive. Fogszabályzójáról visszaverődött a Nap fénye, és a szememet vette célpontnak.
Finn kinyitotta nekem az anyósülésre nyíló ajtót, majd ő is beült a volán mögé.
- Akarsz vezetni? -mosolygott rám.
- Nincs meg a jogsim. -szomorodtam el. Meglepett a kérdése, jól tudta, hány éves vagyok.
- Ez akadály lenne? -mosolygott még szélesebben, nekem pedig rossz előérzetem támadt.
Most vettem észre, hogy egy fejezet eltűnt a blogról... :/ Nem tudjuk, mi történt. Egy rész, ami arról szólt, hogy Jack és Het összejöttek. szóval ne lepődjetek meg, hogy ebben a részben együtt vannak.
by:me:D
